hegy (“mountain”) + tető (“top”)
hegytető (plural hegytetők)
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | hegytető | hegytetők |
accusative | hegytetőt | hegytetőket |
dative | hegytetőnek | hegytetőknek |
instrumental | hegytetővel | hegytetőkkel |
causal-final | hegytetőért | hegytetőkért |
translative | hegytetővé | hegytetőkké |
terminative | hegytetőig | hegytetőkig |
essive-formal | hegytetőként | hegytetőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | hegytetőben | hegytetőkben |
superessive | hegytetőn | hegytetőkön |
adessive | hegytetőnél | hegytetőknél |
illative | hegytetőbe | hegytetőkbe |
sublative | hegytetőre | hegytetőkre |
allative | hegytetőhöz | hegytetőkhöz |
elative | hegytetőből | hegytetőkből |
delative | hegytetőről | hegytetőkről |
ablative | hegytetőtől | hegytetőktől |
non-attributive possessive - singular |
hegytetőé | hegytetőké |
non-attributive possessive - plural |
hegytetőéi | hegytetőkéi |
Possessive forms of hegytető | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | hegytetőm | hegytetőim |
2nd person sing. | hegytetőd | hegytetőid |
3rd person sing. | hegytetője | hegytetői |
1st person plural | hegytetőnk | hegytetőink |
2nd person plural | hegytetőtök | hegytetőitek |
3rd person plural | hegytetőjük | hegytetőik |