From herceg (“prince”) + -né (suffix indicating marriage).
hercegné (plural hercegnék)
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | hercegné | hercegnék |
accusative | hercegnét | hercegnéket |
dative | hercegnének | hercegnéknek |
instrumental | hercegnével | hercegnékkel |
causal-final | hercegnéért | hercegnékért |
translative | hercegnévé | hercegnékké |
terminative | hercegnéig | hercegnékig |
essive-formal | hercegnéként | hercegnékként |
essive-modal | — | — |
inessive | hercegnében | hercegnékben |
superessive | hercegnén | hercegnéken |
adessive | hercegnénél | hercegnéknél |
illative | hercegnébe | hercegnékbe |
sublative | hercegnére | hercegnékre |
allative | hercegnéhez | hercegnékhez |
elative | hercegnéből | hercegnékből |
delative | hercegnéről | hercegnékről |
ablative | hercegnétől | hercegnéktől |
non-attributive possessive - singular |
hercegnéé | hercegnéké |
non-attributive possessive - plural |
hercegnééi | hercegnékéi |
Possessive forms of hercegné | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | hercegném | hercegnéim |
2nd person sing. | hercegnéd | hercegnéid |
3rd person sing. | hercegnéje | hercegnéi |
1st person plural | hercegnénk | hercegnéink |
2nd person plural | hercegnétek | hercegnéitek |
3rd person plural | hercegnéjük | hercegnéik |