From Old Hungarian hoszjú or hozu (*hosszú), from Proto-Uralic *koćɜ;[2] cognates include Komi-Zyrian кузь (kuź, “long”) and Northern Mansi хоса (hosa /χosa/, “long”).[3] Erzya кувака (kuvaka, “long”) and Moksha кувака (kuvaka, “long”) probably derive from Proto-Finno-Ugric *kawka (“long”), which has no known reflex in Hungarian.[4] The ssz can be explained by assimilation from an original szj, which yields the earlier archaic form hoszjú.
hosszú (comparative hosszabb, superlative leghosszabb)
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | hosszú | hosszúak |
| accusative | hosszút | hosszúakat |
| dative | hosszúnak | hosszúaknak |
| instrumental | hosszúval | hosszúakkal |
| causal-final | hosszúért | hosszúakért |
| translative | hosszúvá | hosszúakká |
| terminative | hosszúig | hosszúakig |
| essive-formal | hosszúként | hosszúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | hosszúban | hosszúakban |
| superessive | hosszún | hosszúakon |
| adessive | hosszúnál | hosszúaknál |
| illative | hosszúba | hosszúakba |
| sublative | hosszúra | hosszúakra |
| allative | hosszúhoz | hosszúakhoz |
| elative | hosszúból | hosszúakból |
| delative | hosszúról | hosszúakról |
| ablative | hosszútól | hosszúaktól |
| non-attributive possessive - singular |
hosszúé | hosszúaké |
| non-attributive possessive - plural |
hosszúéi | hosszúakéi |