From idő (“time”) + köz (“interval”).
időköz (plural időközök)
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | időköz | időközök |
accusative | időközt | időközöket |
dative | időköznek | időközöknek |
instrumental | időközzel | időközökkel |
causal-final | időközért | időközökért |
translative | időközzé | időközökké |
terminative | időközig | időközökig |
essive-formal | időközként | időközökként |
essive-modal | — | — |
inessive | időközben | időközökben |
superessive | időközön | időközökön |
adessive | időköznél | időközöknél |
illative | időközbe | időközökbe |
sublative | időközre | időközökre |
allative | időközhöz | időközökhöz |
elative | időközből | időközökből |
delative | időközről | időközökről |
ablative | időköztől | időközöktől |
non-attributive possessive - singular |
időközé | időközöké |
non-attributive possessive - plural |
időközéi | időközökéi |
Possessive forms of időköz | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | időközöm | időközeim |
2nd person sing. | időközöd | időközeid |
3rd person sing. | időköze | időközei |
1st person plural | időközünk | időközeink |
2nd person plural | időközötök | időközeitek |
3rd person plural | időközük | időközeik |