idő (“time”) + utazó (“traveller”)
időutazó (plural időutazók)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | időutazó | időutazók |
accusative | időutazót | időutazókat |
dative | időutazónak | időutazóknak |
instrumental | időutazóval | időutazókkal |
causal-final | időutazóért | időutazókért |
translative | időutazóvá | időutazókká |
terminative | időutazóig | időutazókig |
essive-formal | időutazóként | időutazókként |
essive-modal | — | — |
inessive | időutazóban | időutazókban |
superessive | időutazón | időutazókon |
adessive | időutazónál | időutazóknál |
illative | időutazóba | időutazókba |
sublative | időutazóra | időutazókra |
allative | időutazóhoz | időutazókhoz |
elative | időutazóból | időutazókból |
delative | időutazóról | időutazókról |
ablative | időutazótól | időutazóktól |
non-attributive possessive – singular |
időutazóé | időutazóké |
non-attributive possessive – plural |
időutazóéi | időutazókéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | időutazóm | időutazóim |
2nd person sing. | időutazód | időutazóid |
3rd person sing. | időutazója | időutazói |
1st person plural | időutazónk | időutazóink |
2nd person plural | időutazótok | időutazóitok |
3rd person plural | időutazójuk | időutazóik |