From ige (“verb”) + képző (“suffix”).
igeképző (plural igeképzők)
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | igeképző | igeképzők |
| accusative | igeképzőt | igeképzőket |
| dative | igeképzőnek | igeképzőknek |
| instrumental | igeképzővel | igeképzőkkel |
| causal-final | igeképzőért | igeképzőkért |
| translative | igeképzővé | igeképzőkké |
| terminative | igeképzőig | igeképzőkig |
| essive-formal | igeképzőként | igeképzőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | igeképzőben | igeképzőkben |
| superessive | igeképzőn | igeképzőkön |
| adessive | igeképzőnél | igeképzőknél |
| illative | igeképzőbe | igeképzőkbe |
| sublative | igeképzőre | igeképzőkre |
| allative | igeképzőhöz | igeképzőkhöz |
| elative | igeképzőből | igeképzőkből |
| delative | igeképzőről | igeképzőkről |
| ablative | igeképzőtől | igeképzőktől |
| non-attributive possessive - singular |
igeképzőé | igeképzőké |
| non-attributive possessive - plural |
igeképzőéi | igeképzőkéi |
| Possessive forms of igeképző | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | igeképzőm | igeképzőim |
| 2nd person sing. | igeképződ | igeképzőid |
| 3rd person sing. | igeképzője | igeképzői |
| 1st person plural | igeképzőnk | igeképzőink |
| 2nd person plural | igeképzőtök | igeképzőitek |
| 3rd person plural | igeképzőjük | igeképzőik |