From késztet (“to prompt, urge”) + -és (noun-forming suffix). First attested in c. 1456.[1]
késztetés (plural késztetések)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | késztetés | késztetések |
| accusative | késztetést | késztetéseket |
| dative | késztetésnek | késztetéseknek |
| instrumental | késztetéssel | késztetésekkel |
| causal-final | késztetésért | késztetésekért |
| translative | késztetéssé | késztetésekké |
| terminative | késztetésig | késztetésekig |
| essive-formal | késztetésként | késztetésekként |
| essive-modal | késztetésül | — |
| inessive | késztetésben | késztetésekben |
| superessive | késztetésen | késztetéseken |
| adessive | késztetésnél | késztetéseknél |
| illative | késztetésbe | késztetésekbe |
| sublative | késztetésre | késztetésekre |
| allative | késztetéshez | késztetésekhez |
| elative | késztetésből | késztetésekből |
| delative | késztetésről | késztetésekről |
| ablative | késztetéstől | késztetésektől |
| non-attributive possessive - singular |
késztetésé | késztetéseké |
| non-attributive possessive - plural |
késztetéséi | késztetésekéi |
| Possessive forms of késztetés | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | késztetésem | késztetéseim |
| 2nd person sing. | késztetésed | késztetéseid |
| 3rd person sing. | késztetése | késztetései |
| 1st person plural | késztetésünk | késztetéseink |
| 2nd person plural | késztetésetek | késztetéseitek |
| 3rd person plural | késztetésük | késztetéseik |