Univerbation from kétszer (“twice”) + kettő (“two”).
kétszerkettő (plural kétszerkettők)
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kétszerkettő | kétszerkettők |
| accusative | kétszerkettőt | kétszerkettőket |
| dative | kétszerkettőnek | kétszerkettőknek |
| instrumental | kétszerkettővel | kétszerkettőkkel |
| causal-final | kétszerkettőért | kétszerkettőkért |
| translative | kétszerkettővé | kétszerkettőkké |
| terminative | kétszerkettőig | kétszerkettőkig |
| essive-formal | kétszerkettőként | kétszerkettőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kétszerkettőben | kétszerkettőkben |
| superessive | kétszerkettőn | kétszerkettőkön |
| adessive | kétszerkettőnél | kétszerkettőknél |
| illative | kétszerkettőbe | kétszerkettőkbe |
| sublative | kétszerkettőre | kétszerkettőkre |
| allative | kétszerkettőhöz | kétszerkettőkhöz |
| elative | kétszerkettőből | kétszerkettőkből |
| delative | kétszerkettőről | kétszerkettőkről |
| ablative | kétszerkettőtől | kétszerkettőktől |
| non-attributive possessive - singular |
kétszerkettőé | kétszerkettőké |
| non-attributive possessive - plural |
kétszerkettőéi | kétszerkettőkéi |
| Possessive forms of kétszerkettő | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kétszerkettőm | kétszerkettőim |
| 2nd person sing. | kétszerkettőd | kétszerkettőid |
| 3rd person sing. | kétszerkettője | kétszerkettői |
| 1st person plural | kétszerkettőnk | kétszerkettőink |
| 2nd person plural | kétszerkettőtök | kétszerkettőitek |
| 3rd person plural | kétszerkettőjük | kétszerkettőik |