From kényszer (“compulsion, force, duress”) + -ű (adjective-forming suffix).
kényszerű (comparative kényszerűbb, superlative legkényszerűbb)
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kényszerű | kényszerűek |
| accusative | kényszerűt | kényszerűeket |
| dative | kényszerűnek | kényszerűeknek |
| instrumental | kényszerűvel | kényszerűekkel |
| causal-final | kényszerűért | kényszerűekért |
| translative | kényszerűvé | kényszerűekké |
| terminative | kényszerűig | kényszerűekig |
| essive-formal | kényszerűként | kényszerűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kényszerűben | kényszerűekben |
| superessive | kényszerűn | kényszerűeken |
| adessive | kényszerűnél | kényszerűeknél |
| illative | kényszerűbe | kényszerűekbe |
| sublative | kényszerűre | kényszerűekre |
| allative | kényszerűhöz | kényszerűekhez |
| elative | kényszerűből | kényszerűekből |
| delative | kényszerűről | kényszerűekről |
| ablative | kényszerűtől | kényszerűektől |
| non-attributive possessive - singular |
kényszerűé | kényszerűeké |
| non-attributive possessive - plural |
kényszerűéi | kényszerűekéi |