megkent
megkent
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | megkent | megkentek |
accusative | megkentet | megkenteket |
dative | megkentnek | megkenteknek |
instrumental | megkenttel | megkentekkel |
causal-final | megkentért | megkentekért |
translative | megkentté | megkentekké |
terminative | megkentig | megkentekig |
essive-formal | megkentként | megkentekként |
essive-modal | — | — |
inessive | megkentben | megkentekben |
superessive | megkenten | megkenteken |
adessive | megkentnél | megkenteknél |
illative | megkentbe | megkentekbe |
sublative | megkentre | megkentekre |
allative | megkenthez | megkentekhez |
elative | megkentből | megkentekből |
delative | megkentről | megkentekről |
ablative | megkenttől | megkentektől |
non-attributive possessive - singular |
megkenté | megkenteké |
non-attributive possessive - plural |
megkentéi | megkentekéi |