meglep (“to surprise”) + -et(ik) (passive-forming suffix) + -és (noun-forming suffix)[1]
meglepetés (plural meglepetések)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | meglepetés | meglepetések |
accusative | meglepetést | meglepetéseket |
dative | meglepetésnek | meglepetéseknek |
instrumental | meglepetéssel | meglepetésekkel |
causal-final | meglepetésért | meglepetésekért |
translative | meglepetéssé | meglepetésekké |
terminative | meglepetésig | meglepetésekig |
essive-formal | meglepetésként | meglepetésekként |
essive-modal | meglepetésül | — |
inessive | meglepetésben | meglepetésekben |
superessive | meglepetésen | meglepetéseken |
adessive | meglepetésnél | meglepetéseknél |
illative | meglepetésbe | meglepetésekbe |
sublative | meglepetésre | meglepetésekre |
allative | meglepetéshez | meglepetésekhez |
elative | meglepetésből | meglepetésekből |
delative | meglepetésről | meglepetésekről |
ablative | meglepetéstől | meglepetésektől |
non-attributive possessive - singular |
meglepetésé | meglepetéseké |
non-attributive possessive - plural |
meglepetéséi | meglepetésekéi |
Possessive forms of meglepetés | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | meglepetésem | meglepetéseim |
2nd person sing. | meglepetésed | meglepetéseid |
3rd person sing. | meglepetése | meglepetései |
1st person plural | meglepetésünk | meglepetéseink |
2nd person plural | meglepetésetek | meglepetéseitek |
3rd person plural | meglepetésük | meglepetéseik |