nyelvészet (plural nyelvészetek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | nyelvészet | nyelvészetek |
accusative | nyelvészetet | nyelvészeteket |
dative | nyelvészetnek | nyelvészeteknek |
instrumental | nyelvészettel | nyelvészetekkel |
causal-final | nyelvészetért | nyelvészetekért |
translative | nyelvészetté | nyelvészetekké |
terminative | nyelvészetig | nyelvészetekig |
essive-formal | nyelvészetként | nyelvészetekként |
essive-modal | — | — |
inessive | nyelvészetben | nyelvészetekben |
superessive | nyelvészeten | nyelvészeteken |
adessive | nyelvészetnél | nyelvészeteknél |
illative | nyelvészetbe | nyelvészetekbe |
sublative | nyelvészetre | nyelvészetekre |
allative | nyelvészethez | nyelvészetekhez |
elative | nyelvészetből | nyelvészetekből |
delative | nyelvészetről | nyelvészetekről |
ablative | nyelvészettől | nyelvészetektől |
non-attributive possessive - singular |
nyelvészeté | nyelvészeteké |
non-attributive possessive - plural |
nyelvészetéi | nyelvészetekéi |
Possessive forms of nyelvészet | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | nyelvészetem | nyelvészeteim |
2nd person sing. | nyelvészeted | nyelvészeteid |
3rd person sing. | nyelvészete | nyelvészetei |
1st person plural | nyelvészetünk | nyelvészeteink |
2nd person plural | nyelvészetetek | nyelvészeteitek |
3rd person plural | nyelvészetük | nyelvészeteik |