From the numeral négy (“four”) + -zet (noun-forming suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
négyzet (plural négyzetek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | négyzet | négyzetek |
accusative | négyzetet | négyzeteket |
dative | négyzetnek | négyzeteknek |
instrumental | négyzettel | négyzetekkel |
causal-final | négyzetért | négyzetekért |
translative | négyzetté | négyzetekké |
terminative | négyzetig | négyzetekig |
essive-formal | négyzetként | négyzetekként |
essive-modal | — | — |
inessive | négyzetben | négyzetekben |
superessive | négyzeten | négyzeteken |
adessive | négyzetnél | négyzeteknél |
illative | négyzetbe | négyzetekbe |
sublative | négyzetre | négyzetekre |
allative | négyzethez | négyzetekhez |
elative | négyzetből | négyzetekből |
delative | négyzetről | négyzetekről |
ablative | négyzettől | négyzetektől |
non-attributive possessive - singular |
négyzeté | négyzeteké |
non-attributive possessive - plural |
négyzetéi | négyzetekéi |
Possessive forms of négyzet | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | négyzetem | négyzeteim |
2nd person sing. | négyzeted | négyzeteid |
3rd person sing. | négyzete | négyzetei |
1st person plural | négyzetünk | négyzeteink |
2nd person plural | négyzetetek | négyzeteitek |
3rd person plural | négyzetük | négyzeteik |