From German Offensive (“attack, offensive”).[1]
offenzíva (plural offenzívák)
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | offenzíva | offenzívák |
| accusative | offenzívát | offenzívákat |
| dative | offenzívának | offenzíváknak |
| instrumental | offenzívával | offenzívákkal |
| causal-final | offenzíváért | offenzívákért |
| translative | offenzívává | offenzívákká |
| terminative | offenzíváig | offenzívákig |
| essive-formal | offenzívaként | offenzívákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | offenzívában | offenzívákban |
| superessive | offenzíván | offenzívákon |
| adessive | offenzívánál | offenzíváknál |
| illative | offenzívába | offenzívákba |
| sublative | offenzívára | offenzívákra |
| allative | offenzívához | offenzívákhoz |
| elative | offenzívából | offenzívákból |
| delative | offenzíváról | offenzívákról |
| ablative | offenzívától | offenzíváktól |
| non-attributive possessive – singular |
offenzíváé | offenzíváké |
| non-attributive possessive – plural |
offenzíváéi | offenzívákéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | offenzívám | offenzíváim |
| 2nd person sing. | offenzívád | offenzíváid |
| 3rd person sing. | offenzívája | offenzívái |
| 1st person plural | offenzívánk | offenzíváink |
| 2nd person plural | offenzívátok | offenzíváitok |
| 3rd person plural | offenzívájuk | offenzíváik |