ország (“country, land”) + út (“road”)
országút (plural országutak)
Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | országút | országutak |
accusative | országutat | országutakat |
dative | országútnak | országutaknak |
instrumental | országúttal | országutakkal |
causal-final | országútért | országutakért |
translative | országúttá | országutakká |
terminative | országútig | országutakig |
essive-formal | országútként | országutakként |
essive-modal | — | — |
inessive | országútban | országutakban |
superessive | országúton | országutakon |
adessive | országútnál | országutaknál |
illative | országútba | országutakba |
sublative | országútra | országutakra |
allative | országúthoz | országutakhoz |
elative | országútból | országutakból |
delative | országútról | országutakról |
ablative | országúttól | országutaktól |
non-attributive possessive - singular |
országúté | országutaké |
non-attributive possessive - plural |
országútéi | országutakéi |
Possessive forms of országút | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | országutam | országútjaim |
2nd person sing. | országutad | országútjaid |
3rd person sing. | országútja | országútjai |
1st person plural | országutunk | országútjaink |
2nd person plural | országutatok | országútjaitok |
3rd person plural | országútjuk | országútjaik |