From Latin postulatum, from the verb postulāre (“to ask”).[1] With -átum ending.
posztulátum (plural posztulátumok)
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | posztulátum | posztulátumok |
| accusative | posztulátumot | posztulátumokat |
| dative | posztulátumnak | posztulátumoknak |
| instrumental | posztulátummal | posztulátumokkal |
| causal-final | posztulátumért | posztulátumokért |
| translative | posztulátummá | posztulátumokká |
| terminative | posztulátumig | posztulátumokig |
| essive-formal | posztulátumként | posztulátumokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | posztulátumban | posztulátumokban |
| superessive | posztulátumon | posztulátumokon |
| adessive | posztulátumnál | posztulátumoknál |
| illative | posztulátumba | posztulátumokba |
| sublative | posztulátumra | posztulátumokra |
| allative | posztulátumhoz | posztulátumokhoz |
| elative | posztulátumból | posztulátumokból |
| delative | posztulátumról | posztulátumokról |
| ablative | posztulátumtól | posztulátumoktól |
| non-attributive possessive - singular |
posztulátumé | posztulátumoké |
| non-attributive possessive - plural |
posztulátuméi | posztulátumokéi |
| Possessive forms of posztulátum | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | posztulátumom | posztulátumaim |
| 2nd person sing. | posztulátumod | posztulátumaid |
| 3rd person sing. | posztulátuma | posztulátumai |
| 1st person plural | posztulátumunk | posztulátumaink |
| 2nd person plural | posztulátumotok | posztulátumaitok |
| 3rd person plural | posztulátumuk | posztulátumaik |