sírhely

Hungarian

sír (“grave”) +‎ hely (“place”)

sírhely (plural sírhelyek)

burial plot/place (the place where a body is laid or will be laid to rest in the ground)
A régi temetőben már nincs üres sírhely. ― There are no more burial plots to sell in the old cemetery.
grave
Gyakran látogatom szüleim sírhelyét. ― I often visit my parents' graves.

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	sírhely	sírhelyek
accusative	sírhelyet	sírhelyeket
dative	sírhelynek	sírhelyeknek
instrumental	sírhellyel	sírhelyekkel
causal-final	sírhelyért	sírhelyekért
translative	sírhellyé	sírhelyekké
terminative	sírhelyig	sírhelyekig
essive-formal	sírhelyként	sírhelyekként
essive-modal	sírhelyül	—
inessive	sírhelyben	sírhelyekben
superessive	sírhelyen	sírhelyeken
adessive	sírhelynél	sírhelyeknél
illative	sírhelybe	sírhelyekbe
sublative	sírhelyre	sírhelyekre
allative	sírhelyhez	sírhelyekhez
elative	sírhelyből	sírhelyekből
delative	sírhelyről	sírhelyekről
ablative	sírhelytől	sírhelyektől
non-attributive possessive - singular	sírhelyé	sírhelyeké
non-attributive possessive - plural	sírhelyéi	sírhelyekéi