szék (“seat”) + hely (“place”)
székhely (plural székhelyek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | székhely | székhelyek |
accusative | székhelyet | székhelyeket |
dative | székhelynek | székhelyeknek |
instrumental | székhellyel | székhelyekkel |
causal-final | székhelyért | székhelyekért |
translative | székhellyé | székhelyekké |
terminative | székhelyig | székhelyekig |
essive-formal | székhelyként | székhelyekként |
essive-modal | székhelyül | — |
inessive | székhelyben | székhelyekben |
superessive | székhelyen | székhelyeken |
adessive | székhelynél | székhelyeknél |
illative | székhelybe | székhelyekbe |
sublative | székhelyre | székhelyekre |
allative | székhelyhez | székhelyekhez |
elative | székhelyből | székhelyekből |
delative | székhelyről | székhelyekről |
ablative | székhelytől | székhelyektől |
non-attributive possessive - singular |
székhelyé | székhelyeké |
non-attributive possessive - plural |
székhelyéi | székhelyekéi |
Possessive forms of székhely | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | székhelyem | székhelyeim |
2nd person sing. | székhelyed | székhelyeid |
3rd person sing. | székhelye | székhelyei |
1st person plural | székhelyünk | székhelyeink |
2nd person plural | székhelyetek | székhelyeitek |
3rd person plural | székhelyük | székhelyeik |