szó (“word”) + tag (“member, element”)
szótag (plural szótagok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szótag | szótagok |
accusative | szótagot | szótagokat |
dative | szótagnak | szótagoknak |
instrumental | szótaggal | szótagokkal |
causal-final | szótagért | szótagokért |
translative | szótaggá | szótagokká |
terminative | szótagig | szótagokig |
essive-formal | szótagként | szótagokként |
essive-modal | — | — |
inessive | szótagban | szótagokban |
superessive | szótagon | szótagokon |
adessive | szótagnál | szótagoknál |
illative | szótagba | szótagokba |
sublative | szótagra | szótagokra |
allative | szótaghoz | szótagokhoz |
elative | szótagból | szótagokból |
delative | szótagról | szótagokról |
ablative | szótagtól | szótagoktól |
non-attributive possessive - singular |
szótagé | szótagoké |
non-attributive possessive - plural |
szótagéi | szótagokéi |
Possessive forms of szótag | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szótagom | szótagjaim |
2nd person sing. | szótagod | szótagjaid |
3rd person sing. | szótagja | szótagjai |
1st person plural | szótagunk | szótagjaink |
2nd person plural | szótagotok | szótagjaitok |
3rd person plural | szótagjuk | szótagjaik |