szarv (“horn”) + -ú (adjective-forming suffix)
szarvú (not comparable)
Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szarvú | szarvúak |
accusative | szarvút | szarvúakat |
dative | szarvúnak | szarvúaknak |
instrumental | szarvúval | szarvúakkal |
causal-final | szarvúért | szarvúakért |
translative | szarvúvá | szarvúakká |
terminative | szarvúig | szarvúakig |
essive-formal | szarvúként | szarvúakként |
essive-modal | — | — |
inessive | szarvúban | szarvúakban |
superessive | szarvún | szarvúakon |
adessive | szarvúnál | szarvúaknál |
illative | szarvúba | szarvúakba |
sublative | szarvúra | szarvúakra |
allative | szarvúhoz | szarvúakhoz |
elative | szarvúból | szarvúakból |
delative | szarvúról | szarvúakról |
ablative | szarvútól | szarvúaktól |
non-attributive possessive - singular |
szarvúé | szarvúaké |
non-attributive possessive - plural |
szarvúéi | szarvúakéi |