From Latin senatus.[1] With -átus ending.
szenátus (plural szenátusok)
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szenátus | szenátusok |
| accusative | szenátust | szenátusokat |
| dative | szenátusnak | szenátusoknak |
| instrumental | szenátussal | szenátusokkal |
| causal-final | szenátusért | szenátusokért |
| translative | szenátussá | szenátusokká |
| terminative | szenátusig | szenátusokig |
| essive-formal | szenátusként | szenátusokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szenátusban | szenátusokban |
| superessive | szenátuson | szenátusokon |
| adessive | szenátusnál | szenátusoknál |
| illative | szenátusba | szenátusokba |
| sublative | szenátusra | szenátusokra |
| allative | szenátushoz | szenátusokhoz |
| elative | szenátusból | szenátusokból |
| delative | szenátusról | szenátusokról |
| ablative | szenátustól | szenátusoktól |
| non-attributive possessive - singular |
szenátusé | szenátusoké |
| non-attributive possessive - plural |
szenátuséi | szenátusokéi |
| Possessive forms of szenátus | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szenátusom | szenátusaim |
| 2nd person sing. | szenátusod | szenátusaid |
| 3rd person sing. | szenátusa | szenátusai |
| 1st person plural | szenátusunk | szenátusaink |
| 2nd person plural | szenátusotok | szenátusaitok |
| 3rd person plural | szenátusuk | szenátusaik |