Probably borrowed from a Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries).[1] From Proto-Turkic *sep- (“to scatter, sprinkle”).[2]
szeplő (plural szeplők)
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szeplő | szeplők |
| accusative | szeplőt | szeplőket |
| dative | szeplőnek | szeplőknek |
| instrumental | szeplővel | szeplőkkel |
| causal-final | szeplőért | szeplőkért |
| translative | szeplővé | szeplőkké |
| terminative | szeplőig | szeplőkig |
| essive-formal | szeplőként | szeplőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szeplőben | szeplőkben |
| superessive | szeplőn | szeplőkön |
| adessive | szeplőnél | szeplőknél |
| illative | szeplőbe | szeplőkbe |
| sublative | szeplőre | szeplőkre |
| allative | szeplőhöz | szeplőkhöz |
| elative | szeplőből | szeplőkből |
| delative | szeplőről | szeplőkről |
| ablative | szeplőtől | szeplőktől |
| non-attributive possessive - singular |
szeplőé | szeplőké |
| non-attributive possessive - plural |
szeplőéi | szeplőkéi |
| Possessive forms of szeplő | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szeplőm | szeplőim |
| 2nd person sing. | szeplőd | szeplőid |
| 3rd person sing. | szeplője | szeplői |
| 1st person plural | szeplőnk | szeplőink |
| 2nd person plural | szeplőtök | szeplőitek |
| 3rd person plural | szeplőjük | szeplőik |