Borrowed from English set.[1] Doublet of szekta.
szett (plural szettek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szett | szettek |
accusative | szettet | szetteket |
dative | szettnek | szetteknek |
instrumental | szettel | szettekkel |
causal-final | szettért | szettekért |
translative | szetté | szettekké |
terminative | szettig | szettekig |
essive-formal | szettként | szettekként |
essive-modal | — | — |
inessive | szettben | szettekben |
superessive | szetten | szetteken |
adessive | szettnél | szetteknél |
illative | szettbe | szettekbe |
sublative | szettre | szettekre |
allative | szetthez | szettekhez |
elative | szettből | szettekből |
delative | szettről | szettekről |
ablative | szettől | szettektől |
non-attributive possessive - singular |
szetté | szetteké |
non-attributive possessive - plural |
szettéi | szettekéi |
Possessive forms of szett | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szettem | szettjeim |
2nd person sing. | szetted | szettjeid |
3rd person sing. | szettje | szettjei |
1st person plural | szettünk | szettjeink |
2nd person plural | szettetek | szettjeitek |
3rd person plural | szettjük | szettjeik |