szó (“word”) + szaporítás (“breeding, propagation”), from szaporít + -ás.
szószaporítás (plural szószaporítások)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szószaporítás | szószaporítások |
accusative | szószaporítást | szószaporításokat |
dative | szószaporításnak | szószaporításoknak |
instrumental | szószaporítással | szószaporításokkal |
causal-final | szószaporításért | szószaporításokért |
translative | szószaporítássá | szószaporításokká |
terminative | szószaporításig | szószaporításokig |
essive-formal | szószaporításként | szószaporításokként |
essive-modal | — | — |
inessive | szószaporításban | szószaporításokban |
superessive | szószaporításon | szószaporításokon |
adessive | szószaporításnál | szószaporításoknál |
illative | szószaporításba | szószaporításokba |
sublative | szószaporításra | szószaporításokra |
allative | szószaporításhoz | szószaporításokhoz |
elative | szószaporításból | szószaporításokból |
delative | szószaporításról | szószaporításokról |
ablative | szószaporítástól | szószaporításoktól |
non-attributive possessive - singular |
szószaporításé | szószaporításoké |
non-attributive possessive - plural |
szószaporításéi | szószaporításokéi |
Possessive forms of szószaporítás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szószaporításom | szószaporításaim |
2nd person sing. | szószaporításod | szószaporításaid |
3rd person sing. | szószaporítása | szószaporításai |
1st person plural | szószaporításunk | szószaporításaink |
2nd person plural | szószaporításotok | szószaporításaitok |
3rd person plural | szószaporításuk | szószaporításaik |