First attested in 1767. From szó (“word”) + tár (“storage place”). Calque of German Wörterbuch. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1][2]
szótár (plural szótárak)
Inflection of szótár | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szótár | szótárak |
accusative | szótárt szótárat |
szótárakat |
dative | szótárnak | szótáraknak |
instrumental | szótárral | szótárakkal |
causal-final | szótárért | szótárakért |
translative | szótárrá | szótárakká |
terminative | szótárig | szótárakig |
essive-formal | szótárként | szótárakként |
essive-modal | — | — |
inessive | szótárban | szótárakban |
superessive | szótáron | szótárakon |
adessive | szótárnál | szótáraknál |
illative | szótárba | szótárakba |
sublative | szótárra | szótárakra |
allative | szótárhoz | szótárakhoz |
elative | szótárból | szótárakból |
delative | szótárról | szótárakról |
ablative | szótártól | szótáraktól |
non-attributive possessive - singular |
szótáré | szótáraké |
non-attributive possessive - plural |
szótáréi | szótárakéi |
Possessive forms of szótár | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | szótáram | szótáraim |
2nd person sing. | szótárad | szótáraid |
3rd person sing. | szótára | szótárai |
1st person plural | szótárunk | szótáraink |
2nd person plural | szótáratok | szótáraitok |
3rd person plural | szótáruk | szótáraik |