From terem (“to produce”) + -észet (noun-forming suffix).[1]
természet (plural természetek)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | természet | természetek |
| accusative | természetet | természeteket |
| dative | természetnek | természeteknek |
| instrumental | természettel | természetekkel |
| causal-final | természetért | természetekért |
| translative | természetté | természetekké |
| terminative | természetig | természetekig |
| essive-formal | természetként | természetekként |
| essive-modal | természetül | — |
| inessive | természetben | természetekben |
| superessive | természeten | természeteken |
| adessive | természetnél | természeteknél |
| illative | természetbe | természetekbe |
| sublative | természetre | természetekre |
| allative | természethez | természetekhez |
| elative | természetből | természetekből |
| delative | természetről | természetekről |
| ablative | természettől | természetektől |
| non-attributive possessive - singular |
természeté | természeteké |
| non-attributive possessive - plural |
természetéi | természetekéi |
| Possessive forms of természet | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | természetem | természeteim |
| 2nd person sing. | természeted | természeteid |
| 3rd person sing. | természete | természetei |
| 1st person plural | természetünk | természeteink |
| 2nd person plural | természetetek | természeteitek |
| 3rd person plural | természetük | természeteik |