tisztel + -t (past-tense and past-participle suffix)
tisztelt
tisztelt
tisztelt (comparative tiszteltebb, superlative legtiszteltebb)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | tisztelt | tiszteltek |
| accusative | tiszteltet | tisztelteket |
| dative | tiszteltnek | tisztelteknek |
| instrumental | tisztelttel | tiszteltekkel |
| causal-final | tiszteltért | tiszteltekért |
| translative | tiszteltté | tiszteltekké |
| terminative | tiszteltig | tiszteltekig |
| essive-formal | tiszteltként | tiszteltekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | tiszteltben | tiszteltekben |
| superessive | tisztelten | tisztelteken |
| adessive | tiszteltnél | tisztelteknél |
| illative | tiszteltbe | tiszteltekbe |
| sublative | tiszteltre | tiszteltekre |
| allative | tisztelthez | tiszteltekhez |
| elative | tiszteltből | tiszteltekből |
| delative | tiszteltről | tiszteltekről |
| ablative | tisztelttől | tiszteltektől |
| non-attributive possessive - singular |
tisztelté | tisztelteké |
| non-attributive possessive - plural |
tiszteltéi | tiszteltekéi |