Probably from tömény (“pure; concentrated; high level of something”) + -telen (adjective-forming suffix).[1]
töméntelen (comparative töméntelenebb, superlative legtöméntelenebb)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | töméntelen | töméntelenek |
accusative | töméntelent | töménteleneket |
dative | töméntelennek | töménteleneknek |
instrumental | töméntelennel | töméntelenekkel |
causal-final | töméntelenért | töméntelenekért |
translative | töméntelenné | töméntelenekké |
terminative | töméntelenig | töméntelenekig |
essive-formal | töméntelenként | töméntelenekként |
essive-modal | — | — |
inessive | töméntelenben | töméntelenekben |
superessive | töméntelenen | töménteleneken |
adessive | töméntelennél | töménteleneknél |
illative | töméntelenbe | töméntelenekbe |
sublative | töméntelenre | töméntelenekre |
allative | töméntelenhez | töméntelenekhez |
elative | töméntelenből | töméntelenekből |
delative | töméntelenről | töméntelenekről |
ablative | töméntelentől | töméntelenektől |
non-attributive possessive – singular |
töméntelené | töménteleneké |
non-attributive possessive – plural |
töméntelenéi | töméntelenekéi |