veszt (“to lose”) + -és (noun-forming suffix)
vesztés (plural vesztések)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | vesztés | vesztések |
accusative | vesztést | vesztéseket |
dative | vesztésnek | vesztéseknek |
instrumental | vesztéssel | vesztésekkel |
causal-final | vesztésért | vesztésekért |
translative | vesztéssé | vesztésekké |
terminative | vesztésig | vesztésekig |
essive-formal | vesztésként | vesztésekként |
essive-modal | — | — |
inessive | vesztésben | vesztésekben |
superessive | vesztésen | vesztéseken |
adessive | vesztésnél | vesztéseknél |
illative | vesztésbe | vesztésekbe |
sublative | vesztésre | vesztésekre |
allative | vesztéshez | vesztésekhez |
elative | vesztésből | vesztésekből |
delative | vesztésről | vesztésekről |
ablative | vesztéstől | vesztésektől |
non-attributive possessive - singular |
vesztésé | vesztéseké |
non-attributive possessive - plural |
vesztéséi | vesztésekéi |
Possessive forms of vesztés | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | vesztésem | vesztéseim |
2nd person sing. | vesztésed | vesztéseid |
3rd person sing. | vesztése | vesztései |
1st person plural | vesztésünk | vesztéseink |
2nd person plural | vesztésetek | vesztéseitek |
3rd person plural | vesztésük | vesztéseik |