világvége

Hungarian

világ (“world”) +‎ vége (“its end, end of…”), from vég (“end”) +‎ -e (possessive suffix).

világvége (uncountable)

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	világvége	világvégék
accusative	világvégét	világvégéket
dative	világvégének	világvégéknek
instrumental	világvégével	világvégékkel
causal-final	világvégéért	világvégékért
translative	világvégévé	világvégékké
terminative	világvégéig	világvégékig
essive-formal	világvégeként	világvégékként
essive-modal	—	—
inessive	világvégében	világvégékben
superessive	világvégén	világvégéken
adessive	világvégénél	világvégéknél
illative	világvégébe	világvégékbe
sublative	világvégére	világvégékre
allative	világvégéhez	világvégékhez
elative	világvégéből	világvégékből
delative	világvégéről	világvégékről
ablative	világvégétől	világvégéktől
non-attributive possessive – singular	világvégéé	világvégéké
non-attributive possessive – plural	világvégééi	világvégékéi