álló (“standing”) + hely (“place”)
állóhely (plural állóhelyek)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | állóhely | állóhelyek |
accusative | állóhelyet | állóhelyeket |
dative | állóhelynek | állóhelyeknek |
instrumental | állóhellyel | állóhelyekkel |
causal-final | állóhelyért | állóhelyekért |
translative | állóhellyé | állóhelyekké |
terminative | állóhelyig | állóhelyekig |
essive-formal | állóhelyként | állóhelyekként |
essive-modal | — | — |
inessive | állóhelyben | állóhelyekben |
superessive | állóhelyen | állóhelyeken |
adessive | állóhelynél | állóhelyeknél |
illative | állóhelybe | állóhelyekbe |
sublative | állóhelyre | állóhelyekre |
allative | állóhelyhez | állóhelyekhez |
elative | állóhelyből | állóhelyekből |
delative | állóhelyről | állóhelyekről |
ablative | állóhelytől | állóhelyektől |
non-attributive possessive – singular |
állóhelyé | állóhelyeké |
non-attributive possessive – plural |
állóhelyéi | állóhelyekéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | állóhelyem | állóhelyeim |
2nd person sing. | állóhelyed | állóhelyeid |
3rd person sing. | állóhelye | állóhelyei |
1st person plural | állóhelyünk | állóhelyeink |
2nd person plural | állóhelyetek | állóhelyeitek |
3rd person plural | állóhelyük | állóhelyeik |