észrevesz (“to notice, become aware of”) + -tlen (“un-”, privative adjective-forming suffix)
észrevétlen (comparative észrevétlenebb, superlative legészrevétlenebb)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | észrevétlen | észrevétlenek |
accusative | észrevétlent | észrevétleneket |
dative | észrevétlennek | észrevétleneknek |
instrumental | észrevétlennel | észrevétlenekkel |
causal-final | észrevétlenért | észrevétlenekért |
translative | észrevétlenné | észrevétlenekké |
terminative | észrevétlenig | észrevétlenekig |
essive-formal | észrevétlenként | észrevétlenekként |
essive-modal | észrevétlenül | — |
inessive | észrevétlenben | észrevétlenekben |
superessive | észrevétlenen | észrevétleneken |
adessive | észrevétlennél | észrevétleneknél |
illative | észrevétlenbe | észrevétlenekbe |
sublative | észrevétlenre | észrevétlenekre |
allative | észrevétlenhez | észrevétlenekhez |
elative | észrevétlenből | észrevétlenekből |
delative | észrevétlenről | észrevétlenekről |
ablative | észrevétlentől | észrevétlenektől |
non-attributive possessive – singular |
észrevétlené | észrevétleneké |
non-attributive possessive – plural |
észrevétlenéi | észrevétlenekéi |