központi határeloszlás-tétel

Üdvözlöm, Ön a központi határeloszlás-tétel szó jelentését keresi. A DICTIOUS-ban nem csak a központi határeloszlás-tétel szó összes szótári jelentését megtalálod, hanem megismerheted az etimológiáját, a jellemzőit és azt is, hogyan kell a központi határeloszlás-tétel szót egyes és többes számban mondani. Minden, amit a központi határeloszlás-tétel szóról tudni kell, itt található. A központi határeloszlás-tétel szó meghatározása segít abban, hogy pontosabban és helyesebben fogalmazz, amikor beszélsz vagy írsz. Aközponti határeloszlás-tétel és más szavak definíciójának ismerete gazdagítja a szókincsedet, és több és jobb nyelvi forráshoz juttat.

Kiejtés

  • IPA:

Főnév

központi határeloszlás-tétel

  1. (matematika, valószínűségszámítás) A központi határeloszlás-tétel (KHT) vagy centrális határeloszlás-tétel (CHT) a valószínűségszámítás egyik legfontosabb és legismertebb tétele, amely a független, azonos eloszlású valószínűségi változók összegének viselkedését írja le. A tétel kimondja, hogy ha elegendően sok független és azonos eloszlású valószínűségi változót átlagolunk, akkor az átlag eloszlása egy normális eloszlás (Gauss-eloszlás) felé közelít, függetlenül attól, hogy az egyedi változók eloszlása milyen volt.

Formális megfogalmazás Tegyük fel, hogy független és azonos eloszlású valószínűségi változók, melyeknek várható értéke , szórása pedig . A centrális határeloszlás-tétel szerint, ha a darab változó összegét jelenti, akkor az átlagos összeg (azaz a középértéke) megfelelően standardizálva normális eloszlású lesz, amikor elég nagy.

Azaz, ha -t definiáljuk a következőképpen:

akkor eloszlása esetén egyre inkább standard normális eloszlású lesz, vagyis:

Ez azt jelenti, hogy nagy -re az átlag eloszlása közelít a normális eloszláshoz, függetlenül attól, hogy az egyedi valószínűségi változók milyen eloszlásúak, amennyiben azok véges várható értékkel és szórással rendelkeznek.

A CHT jelentősége A centrális határeloszlás-tétel azért fontos, mert sok valószínűségi modellben hasznos, mivel lehetőséget ad arra, hogy a nagy minták alapján az összegzett vagy átlagolt adatok eloszlását normális eloszlással közelítsük. Ez megkönnyíti a számításokat és az elemzést, különösen statisztikai vizsgálatokban.

Példák és alkalmazások 1. Mintavétel és statisztikai következtetés: A statisztikában gyakran egy populációból vett minta alapján következtetünk a populáció paramétereire. A centrális határeloszlás-tétel segítségével feltételezhetjük, hogy a mintaátlagok eloszlása közel normális eloszlású lesz, ha a minta mérete nagy.

2. Pénzügyi modellezés: A pénzügyekben a hozamok gyakran független és azonos eloszlású változókkal modellezhetők. A centrális határeloszlás-tétel segítségével nagy időszakokra vonatkozó hozamokat közelíthetünk normális eloszlással.

3. Fizika és mérnöki alkalmazások: Számos fizikai rendszerben sok apró, független hatás összegződik, és ezek eredményeként a teljes rendszer viselkedése a normális eloszláshoz hasonlóvá válik. Például hőmérsékleti ingadozások, hibák az elektronikus rendszerekben, stb.

Feltételek - A tétel általában akkor érvényes, ha a valószínűségi változók várható értéke és szórása véges. - A tétel univerzalitása miatt számos különböző disztribúciójú valószínűségi változó esetében alkalmazható (pl. binomiális, Poisson, geometriai, stb.).

Példák 1. Dobókockák összegzése: Ha sokszor feldobsz egy dobókockát, és a dobások összegét vizsgálod, akkor a dobások összege, ha elég nagy a dobások száma, közel normális eloszlású lesz, még akkor is, ha egy dobás eredménye egyenletes eloszlású (mert minden dobásnak egyenlő az esélye).

Összességében a centrális határeloszlás-tétel alapvető fontosságú a statisztikai következtetések levonásában, mivel sok valós probléma esetében lehetővé teszi a normális eloszlás feltételezését még akkor is, ha az egyedi adatok nem normálisak.

Fordítások