ér (“core ”) + vég (“end”) + hüvely (“sheath”)
érvéghüvely (plural érvéghüvelyek)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | érvéghüvely | érvéghüvelyek |
| accusative | érvéghüvelyt | érvéghüvelyeket |
| dative | érvéghüvelynek | érvéghüvelyeknek |
| instrumental | érvéghüvellyel | érvéghüvelyekkel |
| causal-final | érvéghüvelyért | érvéghüvelyekért |
| translative | érvéghüvellyé | érvéghüvelyekké |
| terminative | érvéghüvelyig | érvéghüvelyekig |
| essive-formal | érvéghüvelyként | érvéghüvelyekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | érvéghüvelyben | érvéghüvelyekben |
| superessive | érvéghüvelyen | érvéghüvelyeken |
| adessive | érvéghüvelynél | érvéghüvelyeknél |
| illative | érvéghüvelybe | érvéghüvelyekbe |
| sublative | érvéghüvelyre | érvéghüvelyekre |
| allative | érvéghüvelyhez | érvéghüvelyekhez |
| elative | érvéghüvelyből | érvéghüvelyekből |
| delative | érvéghüvelyről | érvéghüvelyekről |
| ablative | érvéghüvelytől | érvéghüvelyektől |
| non-attributive possessive - singular |
érvéghüvelyé | érvéghüvelyeké |
| non-attributive possessive - plural |
érvéghüvelyéi | érvéghüvelyekéi |
| Possessive forms of érvéghüvely | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | érvéghüvelyem | érvéghüvelyeim |
| 2nd person sing. | érvéghüvelyed | érvéghüvelyeid |
| 3rd person sing. | érvéghüvelye | érvéghüvelyei |
| 1st person plural | érvéghüvelyünk | érvéghüvelyeink |
| 2nd person plural | érvéghüvelyetek | érvéghüvelyeitek |
| 3rd person plural | érvéghüvelyük | érvéghüvelyeik |