From érez (“to feel”) + -és (“noun-forming suffix”).
érzés (plural érzések)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | érzés | érzések |
| accusative | érzést | érzéseket |
| dative | érzésnek | érzéseknek |
| instrumental | érzéssel | érzésekkel |
| causal-final | érzésért | érzésekért |
| translative | érzéssé | érzésekké |
| terminative | érzésig | érzésekig |
| essive-formal | érzésként | érzésekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | érzésben | érzésekben |
| superessive | érzésen | érzéseken |
| adessive | érzésnél | érzéseknél |
| illative | érzésbe | érzésekbe |
| sublative | érzésre | érzésekre |
| allative | érzéshez | érzésekhez |
| elative | érzésből | érzésekből |
| delative | érzésről | érzésekről |
| ablative | érzéstől | érzésektől |
| non-attributive possessive - singular |
érzésé | érzéseké |
| non-attributive possessive - plural |
érzéséi | érzésekéi |
| Possessive forms of érzés | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | érzésem | érzéseim |
| 2nd person sing. | érzésed | érzéseid |
| 3rd person sing. | érzése | érzései |
| 1st person plural | érzésünk | érzéseink |
| 2nd person plural | érzésetek | érzéseitek |
| 3rd person plural | érzésük | érzéseik |