önfegyelem (plural önfegyelmek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | önfegyelem | önfegyelmek |
accusative | önfegyelmet | önfegyelmeket |
dative | önfegyelemnek | önfegyelmeknek |
instrumental | önfegyelemmel | önfegyelmekkel |
causal-final | önfegyelemért | önfegyelmekért |
translative | önfegyelemmé | önfegyelmekké |
terminative | önfegyelemig | önfegyelmekig |
essive-formal | önfegyelemként | önfegyelmekként |
essive-modal | — | — |
inessive | önfegyelemben | önfegyelmekben |
superessive | önfegyelmen | önfegyelmeken |
adessive | önfegyelemnél | önfegyelmeknél |
illative | önfegyelembe | önfegyelmekbe |
sublative | önfegyelemre | önfegyelmekre |
allative | önfegyelemhez | önfegyelmekhez |
elative | önfegyelemből | önfegyelmekből |
delative | önfegyelemről | önfegyelmekről |
ablative | önfegyelemtől | önfegyelmektől |
non-attributive possessive - singular |
önfegyelemé | önfegyelmeké |
non-attributive possessive - plural |
önfegyeleméi | önfegyelmekéi |
Possessive forms of önfegyelem | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | önfegyelmem | önfegyelmeim |
2nd person sing. | önfegyelmed | önfegyelmeid |
3rd person sing. | önfegyelme | önfegyelmei |
1st person plural | önfegyelmünk | önfegyelmeink |
2nd person plural | önfegyelmetek | önfegyelmeitek |
3rd person plural | önfegyelmük | önfegyelmeik |