From ügye + fogyott, from ügy (“situation, fate, destiny”) + -e (possessive suffix) + fogy (“to diminish, lessen”) + -ott (past-participle suffix).[1]
ügyefogyott (comparative ügyefogyottabb, superlative legügyefogyottabb)
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | ügyefogyott | ügyefogyottak |
| accusative | ügyefogyottat | ügyefogyottakat |
| dative | ügyefogyottnak | ügyefogyottaknak |
| instrumental | ügyefogyottal | ügyefogyottakkal |
| causal-final | ügyefogyottért | ügyefogyottakért |
| translative | ügyefogyottá | ügyefogyottakká |
| terminative | ügyefogyottig | ügyefogyottakig |
| essive-formal | ügyefogyottként | ügyefogyottakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ügyefogyottban | ügyefogyottakban |
| superessive | ügyefogyotton | ügyefogyottakon |
| adessive | ügyefogyottnál | ügyefogyottaknál |
| illative | ügyefogyottba | ügyefogyottakba |
| sublative | ügyefogyottra | ügyefogyottakra |
| allative | ügyefogyotthoz | ügyefogyottakhoz |
| elative | ügyefogyottból | ügyefogyottakból |
| delative | ügyefogyottról | ügyefogyottakról |
| ablative | ügyefogyottól | ügyefogyottaktól |
| non-attributive possessive – singular |
ügyefogyotté | ügyefogyottaké |
| non-attributive possessive – plural |
ügyefogyottéi | ügyefogyottakéi |