едино- (jedino-) + вре́мен- (vrémen-) + -ный (-nyj)
единовре́менный • (jedinovrémennyj)
masculine | neuter | feminine | plural | ||
---|---|---|---|---|---|
nominative | единовре́менный jedinovrémennyj |
единовре́менное jedinovrémennoje |
единовре́менная jedinovrémennaja |
единовре́менные jedinovrémennyje | |
genitive | единовре́менного jedinovrémennovo |
единовре́менной jedinovrémennoj |
единовре́менных jedinovrémennyx | ||
dative | единовре́менному jedinovrémennomu |
единовре́менной jedinovrémennoj |
единовре́менным jedinovrémennym | ||
accusative | animate | единовре́менного jedinovrémennovo |
единовре́менное jedinovrémennoje |
единовре́менную jedinovrémennuju |
единовре́менных jedinovrémennyx |
inanimate | единовре́менный jedinovrémennyj |
единовре́менные jedinovrémennyje | |||
instrumental | единовре́менным jedinovrémennym |
единовре́менной, единовре́менною jedinovrémennoj, jedinovrémennoju |
единовре́менными jedinovrémennymi | ||
prepositional | единовре́менном jedinovrémennom |
единовре́менной jedinovrémennoj |
единовре́менных jedinovrémennyx | ||
short form | единовре́менен jedinovrémenen |
единовре́менно jedinovrémenno |
единовре́менна jedinovrémenna |
единовре́менны jedinovrémenny |