основа́ть (osnovátʹ) + -ся (-sja)
основа́ться • (osnovátʹsja) pf (imperfective осно́вываться)
perfective aspect | ||
---|---|---|
infinitive | основа́ться osnovátʹsja | |
participles | present tense | past tense |
active | — | основа́вшийся osnovávšijsja |
passive | — | — |
adverbial | — | основа́вшись osnovávšisʹ |
present tense | future tense | |
1st singular (я) | — | осную́сь osnujúsʹ |
2nd singular (ты) | — | оснуёшься osnujóšʹsja |
3rd singular (он/она́/оно́) | — | оснуётся osnujótsja |
1st plural (мы) | — | оснуёмся osnujómsja |
2nd plural (вы) | — | оснуётесь osnujótesʹ |
3rd plural (они́) | — | осную́тся osnujútsja |
imperative | singular | plural |
осну́йся osnújsja |
осну́йтесь osnújtesʹ | |
past tense | singular | plural (мы/вы/они́) |
masculine (я/ты/он) | основа́лся osnoválsja |
основа́лись osnoválisʹ |
feminine (я/ты/она́) | основа́лась osnoválasʹ | |
neuter (оно́) | основа́лось osnoválosʹ |