просветли́ть (prosvetlítʹ) + -я́ть (-játʹ)
просветля́ть • (prosvetljátʹ) impf (perfective просветли́ть)
| imperfective aspect | ||
|---|---|---|
| infinitive | просветля́ть prosvetljátʹ | |
| participles | present tense | past tense |
| active | просветля́ющий prosvetljájuščij |
просветля́вший prosvetljávšij |
| passive | просветля́емый prosvetljájemyj |
— |
| adverbial | просветля́я prosvetljája |
просветля́в prosvetljáv, просветля́вши prosvetljávši |
| present tense | future tense | |
| 1st singular (я) | просветля́ю prosvetljáju |
бу́ду просветля́ть búdu prosvetljátʹ |
| 2nd singular (ты) | просветля́ешь prosvetljáješʹ |
бу́дешь просветля́ть búdešʹ prosvetljátʹ |
| 3rd singular (он/она́/оно́) | просветля́ет prosvetljájet |
бу́дет просветля́ть búdet prosvetljátʹ |
| 1st plural (мы) | просветля́ем prosvetljájem |
бу́дем просветля́ть búdem prosvetljátʹ |
| 2nd plural (вы) | просветля́ете prosvetljájete |
бу́дете просветля́ть búdete prosvetljátʹ |
| 3rd plural (они́) | просветля́ют prosvetljájut |
бу́дут просветля́ть búdut prosvetljátʹ |
| imperative | singular | plural |
| просветля́й prosvetljáj |
просветля́йте prosvetljájte | |
| past tense | singular | plural (мы/вы/они́) |
| masculine (я/ты/он) | просветля́л prosvetljál |
просветля́ли prosvetljáli |
| feminine (я/ты/она́) | просветля́ла prosvetljála | |
| neuter (оно́) | просветля́ло prosvetljálo | |