befejez (“to finish, end”) + -és (noun-forming suffix)
befejezés (plural befejezések)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | befejezés | befejezések |
accusative | befejezést | befejezéseket |
dative | befejezésnek | befejezéseknek |
instrumental | befejezéssel | befejezésekkel |
causal-final | befejezésért | befejezésekért |
translative | befejezéssé | befejezésekké |
terminative | befejezésig | befejezésekig |
essive-formal | befejezésként | befejezésekként |
essive-modal | befejezésül | — |
inessive | befejezésben | befejezésekben |
superessive | befejezésen | befejezéseken |
adessive | befejezésnél | befejezéseknél |
illative | befejezésbe | befejezésekbe |
sublative | befejezésre | befejezésekre |
allative | befejezéshez | befejezésekhez |
elative | befejezésből | befejezésekből |
delative | befejezésről | befejezésekről |
ablative | befejezéstől | befejezésektől |
non-attributive possessive - singular |
befejezésé | befejezéseké |
non-attributive possessive - plural |
befejezéséi | befejezésekéi |
Possessive forms of befejezés | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | befejezésem | befejezéseim |
2nd person sing. | befejezésed | befejezéseid |
3rd person sing. | befejezése | befejezései |
1st person plural | befejezésünk | befejezéseink |
2nd person plural | befejezésetek | befejezéseitek |
3rd person plural | befejezésük | befejezéseik |