csend (“silence; stillness; peace”) + őr (“guard, watcher, keeper”), created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.
csendőr (plural csendőrök)
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | csendőr | csendőrök |
accusative | csendőrt | csendőröket |
dative | csendőrnek | csendőröknek |
instrumental | csendőrrel | csendőrökkel |
causal-final | csendőrért | csendőrökért |
translative | csendőrré | csendőrökké |
terminative | csendőrig | csendőrökig |
essive-formal | csendőrként | csendőrökként |
essive-modal | — | — |
inessive | csendőrben | csendőrökben |
superessive | csendőrön | csendőrökön |
adessive | csendőrnél | csendőröknél |
illative | csendőrbe | csendőrökbe |
sublative | csendőrre | csendőrökre |
allative | csendőrhöz | csendőrökhöz |
elative | csendőrből | csendőrökből |
delative | csendőrről | csendőrökről |
ablative | csendőrtől | csendőröktől |
non-attributive possessive - singular |
csendőré | csendőröké |
non-attributive possessive - plural |
csendőréi | csendőrökéi |
Possessive forms of csendőr | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | csendőröm | csendőreim |
2nd person sing. | csendőröd | csendőreid |
3rd person sing. | csendőre | csendőrei |
1st person plural | csendőrünk | csendőreink |
2nd person plural | csendőrötök | csendőreitek |
3rd person plural | csendőrük | csendőreik |