csönd (plural csöndek)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | csönd | csöndek |
accusative | csöndet | csöndeket |
dative | csöndnek | csöndeknek |
instrumental | csönddel | csöndekkel |
causal-final | csöndért | csöndekért |
translative | csönddé | csöndekké |
terminative | csöndig | csöndekig |
essive-formal | csöndként | csöndekként |
essive-modal | — | — |
inessive | csöndben | csöndekben |
superessive | csöndön | csöndeken |
adessive | csöndnél | csöndeknél |
illative | csöndbe | csöndekbe |
sublative | csöndre | csöndekre |
allative | csöndhöz | csöndekhez |
elative | csöndből | csöndekből |
delative | csöndről | csöndekről |
ablative | csöndtől | csöndektől |
non-attributive possessive – singular |
csöndé | csöndeké |
non-attributive possessive – plural |
csöndéi | csöndekéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | csöndem | csöndjeim |
2nd person sing. | csönded | csöndjeid |
3rd person sing. | csöndje | csöndjei |
1st person plural | csöndünk | csöndjeink |
2nd person plural | csöndetek | csöndjeitek |
3rd person plural | csöndjük | csöndjeik |