From a Slavic language; compare Proto-Slavic *cěvь, *cěva. The interjection sense has developed in modern times due to the word's phonetic similarity with csaó (“ciao”) or csá (“ciao”).[1]
cső (plural csövek)
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | cső | csövek |
accusative | csövet | csöveket |
dative | csőnek | csöveknek |
instrumental | csővel | csövekkel |
causal-final | csőért | csövekért |
translative | csővé | csövekké |
terminative | csőig | csövekig |
essive-formal | csőként | csövekként |
essive-modal | — | — |
inessive | csőben | csövekben |
superessive | csövön | csöveken |
adessive | csőnél | csöveknél |
illative | csőbe | csövekbe |
sublative | csőre | csövekre |
allative | csőhöz | csövekhez |
elative | csőből | csövekből |
delative | csőről | csövekről |
ablative | csőtől | csövektől |
non-attributive possessive - singular |
csőé | csöveké |
non-attributive possessive - plural |
csőéi | csövekéi |
Possessive forms of cső | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | csövem | csöveim |
2nd person sing. | csöved | csöveid |
3rd person sing. | csöve | csövei |
1st person plural | csövünk | csöveink |
2nd person plural | csövetek | csöveitek |
3rd person plural | csövük | csöveik |
cső