From German Diapositiv, from Ancient Greek δια- (dia-, “across, through”).[1]
diapozitív (plural diapozitívok)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | diapozitív | diapozitívok |
accusative | diapozitívot | diapozitívokat |
dative | diapozitívnak | diapozitívoknak |
instrumental | diapozitívval | diapozitívokkal |
causal-final | diapozitívért | diapozitívokért |
translative | diapozitívvá | diapozitívokká |
terminative | diapozitívig | diapozitívokig |
essive-formal | diapozitívként | diapozitívokként |
essive-modal | — | — |
inessive | diapozitívban | diapozitívokban |
superessive | diapozitívon | diapozitívokon |
adessive | diapozitívnál | diapozitívoknál |
illative | diapozitívba | diapozitívokba |
sublative | diapozitívra | diapozitívokra |
allative | diapozitívhoz | diapozitívokhoz |
elative | diapozitívból | diapozitívokból |
delative | diapozitívról | diapozitívokról |
ablative | diapozitívtól | diapozitívoktól |
non-attributive possessive – singular |
diapozitívé | diapozitívoké |
non-attributive possessive – plural |
diapozitívéi | diapozitívokéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | diapozitívom | diapozitívjaim |
2nd person sing. | diapozitívod | diapozitívjaid |
3rd person sing. | diapozitívja | diapozitívjai |
1st person plural | diapozitívunk | diapozitívjaink |
2nd person plural | diapozitívotok | diapozitívjaitok |
3rd person plural | diapozitívjuk | diapozitívjaik |