First attested in 1829. From the dolg- stem variant of dolog + -ozat. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1][2]
dolgozat (plural dolgozatok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | dolgozat | dolgozatok |
accusative | dolgozatot | dolgozatokat |
dative | dolgozatnak | dolgozatoknak |
instrumental | dolgozattal | dolgozatokkal |
causal-final | dolgozatért | dolgozatokért |
translative | dolgozattá | dolgozatokká |
terminative | dolgozatig | dolgozatokig |
essive-formal | dolgozatként | dolgozatokként |
essive-modal | — | — |
inessive | dolgozatban | dolgozatokban |
superessive | dolgozaton | dolgozatokon |
adessive | dolgozatnál | dolgozatoknál |
illative | dolgozatba | dolgozatokba |
sublative | dolgozatra | dolgozatokra |
allative | dolgozathoz | dolgozatokhoz |
elative | dolgozatból | dolgozatokból |
delative | dolgozatról | dolgozatokról |
ablative | dolgozattól | dolgozatoktól |
non-attributive possessive - singular |
dolgozaté | dolgozatoké |
non-attributive possessive - plural |
dolgozatéi | dolgozatokéi |
Possessive forms of dolgozat | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | dolgozatom | dolgozataim |
2nd person sing. | dolgozatod | dolgozataid |
3rd person sing. | dolgozata | dolgozatai |
1st person plural | dolgozatunk | dolgozataink |
2nd person plural | dolgozatotok | dolgozataitok |
3rd person plural | dolgozatuk | dolgozataik |