egyenlő (“equal”) + -ség (noun-forming suffix)
egyenlőség (usually uncountable, plural egyenlőségek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | egyenlőség | egyenlőségek |
accusative | egyenlőséget | egyenlőségeket |
dative | egyenlőségnek | egyenlőségeknek |
instrumental | egyenlőséggel | egyenlőségekkel |
causal-final | egyenlőségért | egyenlőségekért |
translative | egyenlőséggé | egyenlőségekké |
terminative | egyenlőségig | egyenlőségekig |
essive-formal | egyenlőségként | egyenlőségekként |
essive-modal | — | — |
inessive | egyenlőségben | egyenlőségekben |
superessive | egyenlőségen | egyenlőségeken |
adessive | egyenlőségnél | egyenlőségeknél |
illative | egyenlőségbe | egyenlőségekbe |
sublative | egyenlőségre | egyenlőségekre |
allative | egyenlőséghez | egyenlőségekhez |
elative | egyenlőségből | egyenlőségekből |
delative | egyenlőségről | egyenlőségekről |
ablative | egyenlőségtől | egyenlőségektől |
non-attributive possessive - singular |
egyenlőségé | egyenlőségeké |
non-attributive possessive - plural |
egyenlőségéi | egyenlőségekéi |
Possessive forms of egyenlőség | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | egyenlőségem | egyenlőségeim |
2nd person sing. | egyenlőséged | egyenlőségeid |
3rd person sing. | egyenlősége | egyenlőségei |
1st person plural | egyenlőségünk | egyenlőségeink |
2nd person plural | egyenlőségetek | egyenlőségeitek |
3rd person plural | egyenlőségük | egyenlőségeik |