erőnlét (“condition, fitness, stamina”) + -ű (adjective-forming suffix)
erőnlétű (not comparable)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | erőnlétű | erőnlétűek |
accusative | erőnlétűt | erőnlétűeket |
dative | erőnlétűnek | erőnlétűeknek |
instrumental | erőnlétűvel | erőnlétűekkel |
causal-final | erőnlétűért | erőnlétűekért |
translative | erőnlétűvé | erőnlétűekké |
terminative | erőnlétűig | erőnlétűekig |
essive-formal | erőnlétűként | erőnlétűekként |
essive-modal | — | — |
inessive | erőnlétűben | erőnlétűekben |
superessive | erőnlétűn | erőnlétűeken |
adessive | erőnlétűnél | erőnlétűeknél |
illative | erőnlétűbe | erőnlétűekbe |
sublative | erőnlétűre | erőnlétűekre |
allative | erőnlétűhöz | erőnlétűekhez |
elative | erőnlétűből | erőnlétűekből |
delative | erőnlétűről | erőnlétűekről |
ablative | erőnlétűtől | erőnlétűektől |
non-attributive possessive – singular |
erőnlétűé | erőnlétűeké |
non-attributive possessive – plural |
erőnlétűéi | erőnlétűekéi |