From ez (“this”) → ezten → eszten + idő (“time”).
esztendő (plural esztendők)
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | esztendő | esztendők |
accusative | esztendőt | esztendőket |
dative | esztendőnek | esztendőknek |
instrumental | esztendővel | esztendőkkel |
causal-final | esztendőért | esztendőkért |
translative | esztendővé | esztendőkké |
terminative | esztendőig | esztendőkig |
essive-formal | esztendőként | esztendőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | esztendőben | esztendőkben |
superessive | esztendőn | esztendőkön |
adessive | esztendőnél | esztendőknél |
illative | esztendőbe | esztendőkbe |
sublative | esztendőre | esztendőkre |
allative | esztendőhöz | esztendőkhöz |
elative | esztendőből | esztendőkből |
delative | esztendőről | esztendőkről |
ablative | esztendőtől | esztendőktől |
non-attributive possessive - singular |
esztendőé | esztendőké |
non-attributive possessive - plural |
esztendőéi | esztendőkéi |
Possessive forms of esztendő | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | esztendőm | esztendőim |
2nd person sing. | esztendőd | esztendőid |
3rd person sing. | esztendője, esztendeje | esztendői |
1st person plural | esztendőnk | esztendőink |
2nd person plural | esztendőtök | esztendőitek |
3rd person plural | esztendőjük, esztendejük | esztendőik |