gyermeki

Hungarian

gyermek (“child”) +‎ -i (adjective-forming suffix)

gyermeki (comparative gyermekibb, superlative leggyermekibb)

childlike, innocent (of or relating to children's actions, emotions, etc.)
gyermeki ártatlanság ― childlike innocence
filial (respectful of the duties and attitudes of a son or daughter toward their parents)
gyermeki kötelességérzet ― filial duty

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	gyermeki	gyermekiek
accusative	gyermekit	gyermekieket
dative	gyermekinek	gyermekieknek
instrumental	gyermekivel	gyermekiekkel
causal-final	gyermekiért	gyermekiekért
translative	gyermekivé	gyermekiekké
terminative	gyermekiig	gyermekiekig
essive-formal	gyermekiként	gyermekiekként
essive-modal	—	—
inessive	gyermekiben	gyermekiekben
superessive	gyermekin	gyermekieken
adessive	gyermekinél	gyermekieknél
illative	gyermekibe	gyermekiekbe
sublative	gyermekire	gyermekiekre
allative	gyermekihez	gyermekiekhez
elative	gyermekiből	gyermekiekből
delative	gyermekiről	gyermekiekről
ablative	gyermekitől	gyermekiektől
non-attributive possessive - singular	gyermekié	gyermekieké
non-attributive possessive - plural	gyermekiéi	gyermekiekéi